Mesteri vagy Mesterkélt? 

„ A piac zsivajában pénzt találhatsz, de cseresznyefa árnyékában, jó könyvvel a kezedben: békét.” (japán közmondás)

-No, akkor megyek a piacra, és a pénzből veszek békét.

-De ez egy képletes idézet. Azt jelenti, hogy a pénz nem boldogít önmagában.

-Értem én, de engem például nagymértékben boldogít a tudat, hogy nem kell nélkülöznöm, nincs tartozásom, nem kell félnem a holnaptól.

-Ha volna benső békéd, akkor egy fillér nélkül sem félnél a holnaptól.

-Még senkivel sem találkoztam, aki ezt bebizonyította volna; csak olyannal, aki másokról vagy önmagáról ezt mondta. Aki pedig ezt magáról mondja, annak valami módon fizetni szoktak azért, hogy ezt elmondja.

-Szóval a félelmet választod a benső nyugalom helyett.

-Miért gondolod, hogy félek?

-Mert azt mondod: szükséged van biztonságérzetre ahhoz, hogy ne félj, és ehhez neked pénz kell. Tehát a biztonságérzeted nem független mindentől. Elveszítheted egy pillanat alatt.

-Én nem gondolok erre sohasem. 

-Ez szerencse kérdése is. Mi van, ha mégsem lesz?

-Ezen ráérek majd akkor gondolkodni. Jut eszembe, Te állandóan azt tanítod, hogy „élj a jelenben!”. Miért foglalkozol akkor azzal, hogy mi lesz az én jövőmben, ha engem nem érdekel.

-Csak szerettem volna megmutatni neked, hogy a magabiztosságod bizonytalan lábakon áll.

-Nem sikerült, bár érdekes, hogy magabiztosnak látsz. Leginkább azt nem értem, miért szeretnéd, hogy én rosszabbul érezzem magam.

-Talán korai még. Más tudatossági szinten vagyunk. Az anyagi világban rekedt a rezgésszinted, és ezért hadakozol a megvilágosodottsággal szemben.

-Lehet, de jól érzem magam. Boldog vagyok, egészséges vagyok, nem hiányzik semmi, és senki. Szeretek felébredni, szeretek elaludni, és szeretem a mindennapjaimat. Te hogyan vagy?

-Hát aggódom és elfáraszt, elgyengít, kimerít a tehetetlenség időnként.

-Gyere, menjünk ki a piacra, veszek Neked egy könyvet!

Egy kedves ismerősöm elolvasta a fenti írást, és megkérdezte:

-És megvette neked?

-Nem, én vettem meg neki.

-Nahát, ezt nem gondoltam volna rólad!- mondta, és fejingatva újraolvasta. Azután azt mondta:"AHA!"