Megdönthető döntés

A Tanács elé terjesztette a Végső Akaratot.

„Soha nem ébredhetnek tudatára, és soha nem találkozhatnak a Valóval, amíg testben élnek. Így, és csakis így lesznek képesek beteljesíteni a Döntést. Ezért arra jutottunk, hogy a Választ bennük kell elrejteni, és köröttük: jól láthatóan, hallhatóan, érezhetően, mert ott képtelenek lesznek felfogni. A születés pillanata előtt már determinálni kell az egész létet: nem, küllem, alkat, hajlamok, képességek, adottságok, benső erők, s erőtlenségek, család, földrajzi, társadalmi közeg, vágyak, és betegségek, így biztosítva a Sorsteljesedést. Így és csakis így lesznek képesek beteljesíteni a Döntést. Lesznek, akik úgy vélik majd, hogy emlékeznek, lesznek, akik képesebbek, éberebbek lesznek, de senki nem ébredhet tudatára, míg testben él. Ez a Döntés.”

EGY végighallgatta, bólogatott, majd szikár tekintettel körbenézett:

- Valóban ezt akarjátok magatoknak?

Egy pillanatra csönd siklott át az üléstermen, azután a zúgó tapsot követően mindenki fölemelte a táblát: IGEN.

- Legyen, ahogy akarjátok. - zengett EGY hangja, s betöltötte a lelkeket.  

Fölemelkedett a trónusáról, és méltóságteljes léptekkel visszavonult. Nyomában a legördülő könnycseppek vízzé, földdé, levegővé és tűzzé váltak.

Azóta az ember keres. Nyomokat talál, emlékeket, összefüggéseket, magyarázatokat, tapasztalatokat. Könyveket ír, tanít, magyaráz, elhitet, bizalmat ébreszt, reméltet. Segítségül hívja a természetet, a csillagok állását, az ingát, a kártyát, a számmisztikát; táblázatokat, és rendszereket épít, vallásokat alapít. Új, s újabb szereket kreál, változtatja a táplálkozását, életvitelét, mozgását, és környezetét. Fölfedez, alkot, lop, ajándékoz, épít, rombol, szül, születik, gyilkol, s meghal, de közelebb nem jutott. 

Döbbenten ült a monitor előtt. Nem tudta eldönteni ébren, van, vagy álmodik. Hajnali háromkor a szív lassabban ver, a csend áthatóbb, a neszek elülnek, az elme üresebb, a gondolatok megpihennek.

- De, hiszen vagyok!- kiáltott fel boldogan! Épp MOST, Vagyok! Köszönöm.