Barkó Judit
Barkó Judit
Magyar English

 

Brad és én

Aki ismer, tudja, hogy a pocsék arcmemóriámnál, már csak a névmemóriám rosszabb, sőt, az is előfordul, ha valaki nem ott van, ahonnan ismerem, akkor csak dereng, hogy láttam már, de sehogyan sem tudom, hogy ki is ő. Például, ha a hentes megjelenik az erdei sétán, vagy egy tanítvány az uszodában, és sorolhatnám. Ilyenkor igyekszem barátságos arcot vágni, és lázasan kutatok egy-egy félmondat, gesztus után, mert minden porcikámban érzem, hogy nagyon bántó lenne azt kérdezni: ki vagy Te? Így is, már többször előfordult, hogy valaki azt mondta: múltkor rád köszöntem, de észre sem vettél. Szégyellem magam, de semmit sem tehetek, bár mióta olvastam, hogy Brad Pittnek is van efféle gondja, kicsit megnyugodtam… láthatóan egészen jól elboldogul.

Történt, hogy épp sétáltam a kutyámmal, amikor elrikkantotta magát valaki:

- Sziaaaaa!!! De rég találkoztunk! Jól vagy? Mi van Veled? Nem látlak a tévében.

Az agyam pörgött, másodpercek alatt összerakta, hogy legalább két éve nem beszélhettem Vele, tekintettel arra, hogy azóta nem dolgozom a televízióban, de sehogyan sem sikerült hova tenni.

- Szia!! Jól, minden rendben. Már nem dolgozom a tévében. És Te? Veled mi van?- kérdeztem reménykedve, hátha magáról beszél, és kiderítek valamit.

- Nahát! De kár, annyira szerettem a műsoraidat. És mit csinálsz?

- Tréningeket tartok. Lámpalázasoknak segítek. Fölfedeztem egy módszert, kidolgoztam, és működik, imádom csinálni.

- Minek! Aki lámpalázas, ne álljon ki, nem igaz!- mondta könnyedén.

- Hát… igaz is, de tudod, van, akinek prezentálnia kell, vagy izgul egy vizsgán, állásinterjún, riport közben és ez akadályozza a magabiztos fellépésben, így rosszabbul teljesít, vagy sehogy. Meglepően sokféle okból fordulnak hozzám.

- És mi ebben a jó neked? Mások sikerének örülsz? Fura. Na, mindegy, rohanok. Örülök, hogy láttalak Emőkém, vigyázz magadra, Pistát üdvözlöm. 

Talán még elmotyogtam, hogy „átadom”, de azt a vigyort, amivel tovasétáltam, még percekig nem tudtam eltüntetni az arcomról: nem vagyunk egyedül Brad! 

 

Közeli barátomnak elmeséltem a történetet, és elolvasta az írást is. Foglalkozása: marketing igazgató.

Íme a beszélgetésünk:

- Látod, tudsz Te, ez a tökéletes reklám.

- Mit reklámozok vele?

- Hát a tréningedet...ügyesen belerejtetted...de átlátok rajtad.

-Te jó ég, eszembe sem jutott, pontosan így történt az eset. Máig nem tudom, ki lehet Emőke, és Pista...

- Most szólok: ezt senki sem fogja elhinni Neked...talán csak én, ahogy elnézem a döbbent fejed...

- Tehát három választásom van: átalakítom a történetet "nemigazzá", megosztom, és vállalom, hogy "leálnaivoznak", vagy kuka...annyira talán nem is érdekes ...

- Gyáva vagy?

- Még nem tudom...