Barkó Judit
Barkó Judit
Magyar English

T&M

  • Miért jöttél el?- kérdeztem őt is, mint mindenkit, akivel először találkozom kurzuson.
  • Kíváncsi voltam. - mondta.
  • Mire?
  • Hát… talán tudsz valamit mondani.
  • Miről?
  • Rólam.
  • Csalódni fogsz. Nem tudhatok többet Rólad, mint Te.

Fölállt és szó nélkül kiment. Épp egy évig nem láttam. Amikor újra találkoztunk egy előadáson, megint megkérdeztem:

  • Miért jöttél?
  • Majd mesélek. - mondta.

Már hét éve tanfolyamokra, előadásokra, tréningekre, kurzusokra járt. Technikákat, módszereket sajátított el. Megismerte a kártyákat, ingákat, horoszkópelemzéseket, a tudatosságot, a meditációt, angyalokat, entitásokat, relaxációt, a tudat szintjeit, az akupresszúrát, a védikus tudományokban vájkált, gyülekezetbe járt, önismereti tanfolyamokra, és családállításra, sőt végzett pszichológus lett, de a depressziójától sehogyan sem tudott megszabadulni. Örök borúja rányomta bélyegét minden pillanatára, kivetették a csoportok, eltűntek a barátok, és egyre növekvő tudása, tapasztalatai mind távolabb vitték a reménytől, hogy valaha megleli a boldogságot, a hőn áhított elevenséget, életkedvet, mosolyt. 37 éves volt. Se család, se saját otthon, se munkahely, se terv, csak a méla szürkeség, és bánat. Neki már nem lehet újat mondani, mindent látott, tud, ért, és ismer. Első találkozásunkkor annyira megbántottam, olyan elutasítónak találta a mondatomat, hogy az ajtón kilépve úgy döntött: véget vet mindennek, befejezi földi útját. Az erdő felé indult, és az egyik bokorból sírást hallott. A kutyakölyök olyan apró volt, és sovány, hogy alig merte tenyerébe fogni. Hazavitte, melengette, etette, becézte, de a kutyus sem lett a barátja. Csak élt. Csak vegetált. Csak volt. Hálátlan, lusta dög!- gondolta egy napon.

Nos, a fiú neve T. A kutyáé M. T ebben a pillanatban máig ismeretlen okból ráébredt, hogy a hálátlan, lusta dög, nem M, hanem Ő maga. Azt mesélte nekem, hogy úgysem hinné el senki, de ettől a naptól megváltozott az élete. Találkozott egy lánnyal, aki ma a felesége már, májusra várják a kis T-t, s addigra készen lesz a ház is a Zemplén lankáin, ahol eredeti szakmája szerint megnyitotta asztalos műhelyét.

  • És mi ebből a tanulság?- kérdeztem.
  • Ez csak az én tanulságom. - felelte, és olyan széles vigyorral távozott, hogy kivilágososodott tőle a terem. Próbáltam később okoskodni, magyarázatokat találni kiszolgáltatottságról, végzetről, sorsról… de végül, csak örülök, nagyon… hisz T a helyén van… épp most!