Barkó Judit
Barkó Judit
Magyar English

Semmiből alkotó

Boldogság. Ebben a témában szentimentális, harcos, és kicsit talán megszállott is vagyok. Valahogyan semmi fontosabb dolgot nem leltem eddig az életben. Szoktam is mondogatni, ha majd megvilágosodom, bizonyára nem fog érdekelni mások boldogsága, hanem bölcs mosollyal nézem mások érzelmi, fizikai, lelki hullámait, és képes leszek minden pillanatban tudatában lenni: most ez van, máskor máshogyan lesz.

Egy nagyon híres, általam szeretett és tisztelt művésszel beszélgettem kamerák előtt, s az interjú vége felé, megkérdeztem:

  • Boldog vagy?
  • Judit, idióta kérdésre nem felelek, hogy jut eszedbe ilyesmi?
  • Hát… olyan kereknek mutattad az életedet, mintha csupa fényesség lenne minden, miközben látom a szemedben a fájdalmat… bár az okát nem tudom. Ahányszor csak arrafele kérdeztem, kicsúsztál.
  • Ezt a rész vágd ki a riportból, akkor elmondom, mi van, jó?
  • (kamera leállt)
  • Nincs egyetlen barátom se, csak irigyeim vannak. Nincs egyetlen őszinte vélemény a környezetemben, csak dörgölődzők vannak. Már egy hónapja nem láttam a gyerekeimet, a feleségem eltiltotta őket, mert…nos félreléptem. Többször is. Sok pénzem van, de nincs szükségem már semmire. Nincs kedvem utazni, kütyüket venni, és segíteni sincs kedvem. Csak akkor vagyok jól, ha dolgozom, akkor is azért, mert akkor abban a másik világban lehetek. Szerinted, boldog vagyok?
  • Nem.
  • Amúgy pedig az alkotás boldogság, de előtte, utána a nagy semmi van.
  • És abból a semmiből jobban tudsz alkotni, mint a harmonikus, cukormázas, kényelmes életből?
  • Igen, az inspirál. Bizony nem lehet minden.
  • Biztos?
  • Értelek. Nekem nem lehet minden… én ilyen vagyok.
  • Látod, ezt pedig én értem.

Végül az egész interjút töröltem, mert hazugság lett volna: mutattunk volna egy boldog embert, aki nem boldog, csak akkor, ha van időszak, amikor nem boldog.  Fura.

Másnap hívott:

  • Eszembe jutott valami. Tulajdonképpen te szeretsz engem, és te a barátom vagy.
  • Tulajdonképpen.
  • És, ha már így… szóval meg sem beszéltük, mi a boldogság.
  • Van erre definícióm, de nem biztos, hogy egyetértesz. Nekem az a boldogság, ha nem hiányzik senki és semmi. A hiány mindig a „nincs” re figyelés, a semmi markolászása.
  • Akkor, azért én szoktam boldog lenni. És, most hogy mondod, lehetek még boldogabb is.
  • Feltéve, hogy képes vagy arra figyelni, ami van, a „nincs” helyett. De hát te mondtad, hogy te nem olyan vagy.
  • Változhatok?
  • Minden lehetséges, de tőlem biztos nem kapsz erre választ. Mit szólsz helyette a bizalomhoz?

Ez a hatalmas, erős ember, aki sokak ideálja, tiszteli az ország, sőt a világ, nos, elsírta magát. Azt mondta, húsz éve nem tudott sírni. Azért remélem, a boldogulása nem veszi el az alkotókedvét.

És, most szólok, nem fogom megmondani, kiről van szó, ő tudja, meg én. Ez is a bizalom. És ez is boldogság.