Barkó Judit
Barkó Judit
Magyar English

Neuron és Mascarpone

...avagy akarattal elengedni nem lehet!

Tizenhat éves lehettem, amikor egy ló bevágtatott velem az istállóba. Akkor még nem tudtam azt, ami alapvető: le kell lassítani a lovat, amikor hazafelé tartunk. El tudsz képzelni, amikor a kezemmel az istálló szemöldökfájába kapaszkodom, a ló pedig már bent van, lábam a kengyel szorításában, s húzódik szét a hátrafeszülő testem, mintha kötélhúzás tárgya lennék. Köröttem üvöltés: Engedd el! De nem mertem, féltem, hogy eltörik a gerincem, hogy majd nem tudom megtartani magam.

Messziről kell kezdeni, de megígérem, odajutunk. Képzelj el egy jó nehéz szatyrot, vagy ne is szatyrot, inkább cekkert… azt könnyebb. Mi legyen benne? Krumpli, ugye? Most képzeld el, hogy azt mondom: Engedd el! Te pedig szót fogadsz, és elengeded. Mi is történik? Az agyad engedelmeskedett a parancsnak, de előtte már megengedte, hogy engedelmeskedjen, de előtte már érezted a cekker súlyát, ami nem volt kellemes, de előtte… Mindig van „de előtte", vagyis van ok!

A lényeg itt most az, hogy az agyadban neuronok, sejtek és ki tudja mi minden egy parancssort elemzett, majd végrehajtott.  Ám ebből még azt sem szoktad észrevenni, hogy az izmaid elernyednek, ujjaid engedelmeskednek a kinyíló tenyér parancsának, és a cekkerrel lehajolsz, leteszed a földre, miközben végrehajtódik az előrehajolás, és vele sok száz, ezer, vagy millió folyamat, amiből te csak azt realizálod: letetted, elengedted, esetleg megkönnyebbültél. Mindenesetre, ha utólag mégis tudatosan elemzed a dolgot, s tegyük föl tudósként ismered az összes matematikai, fizikai, kémiai, biológiai, pszichológiai összefüggést, ami mozgatja, és irányítja a tested, nos, akkor sem tudsz visszahatni rá! Lényegében a nap 24 órájában fogalmad sincs a benned zajló efféle folyamatok oksági viszonyáról, de néhány ezer éve, jól megvan e nélkül is az emberiség. Illetve jól nincs, de még él. Nem állíthatod tehát, hogy tudod, hogyan engedsz el egy cekkert, viszont képes vagy megcsinálni akarattal, ha egészséges vagy. Vajon miért nem tudod a szerelmedet elengedni, egy problémát elengedni, egy halottat elengedni, a gyerekedet elengedni, a félelmeidet elengedni? Hol van az a részed, amelyik képes ugyanarra, amire az agyad? Attól, hogy tudod, hogyan működik valami, nem függ, hogy tudod e működtetni! Tudod, hogyan olvasol most? Tudod, hogyan működik a villamos? Hogyan készül a mascarpone? ( Tudod, mi az a mascarpone?)

Akarattal, az agy használatával még soha senki, semmit nem tudott elengedni az érzelmek birodalmából. Hiába mondja neked a világ összes jóakarója, s bölcse, hogy engedd el, hiába látod be, és érted: ettől nem fog sikerülni. Az elengedésnek nem sok köze van az akaratlagossághoz.

A legtöbb érzelmi ragaszkodás, kötődés csak elengedődni tud, látszólag önmagától. Úgy mondják: az idő mindent megold. Pedig ilyenformán az idő nem csinál semmit, bár a Te nézőpontodból telik, múlik, halad.

Sokan azt mondják, hogy akkor sikerült elengedniük valamit, amikor már nem akarták olyan erőszakosan, amikor beállt a „mindegy” ajándéka. Mások a szeretetről beszélnek, arról a bizonyos SZERETETRŐL, ami nem a kötődésben, hanem épp az odaadottságban, elfogadásban tombol. De sorolhatnám a tuti elengedés tippjeit: fölösleges. Épp annyiféle, mint mi magunk. Csupán egy közöset leltem: akarattal nem tudsz mást érezni, mint, amit érzel. És érdemes tudatosítani a valóságot, azt, ami van. Nem minősíteni, csak felfogni, rálátni, kimondani. Ami nehéz, hogy utána nem csinálj vele semmit, csak engedd fájni, lenni. Igen, szétszakad a szíved a magánytól, igen, elviselhetetlen, hogy már nem akar Téged az, akit Te akarsz, igen, álmatlanul forgolódsz, mert a fiad már mással boldogabb. Könnyebben elengedődik, ha nem akarod elengedni.  És neked is könnyebb nem azt hazudgálni magadnak nagyon spirituális pillogások közepette: én már elengedtem magamban, én már azt akarom, ami neki jó, én már túl vagyok rajta. Hidd el, ha efféléket mondasz, egy dolog biztos: még erősen benned van a rettegés a veszteségtől, s a fájdalma is.

Ha ugyanis túl lennél rajta, meg sem fordulna a fejedben, hogy beszélj róla.