Barkó Judit
Barkó Judit
Magyar English

Megélni a túlélést, túlélni a megélést

  • Nézd, a legjobb tudásom szerint, és persze tévedhetek, Te is meg fogsz egyszer halni, akármekkora sztár is vagy!
  • Csak ezt ne! Olyan ridegen hangzik. Ráadásul ezzel a tudattal hogyan tegyek bármit is lelkesedéssel, miként élesszem föl a kreativitásomat, és főleg minek?
  • Félsz?
  • Igen. Nagyon. Ijesztő a bizonyosság. Bár valahol olvastam, hogy az emberiség hamarosan kilép ebből a biológiai determinációból, de tudtommal, még senkinek sem sikerült.
  • Hm… én is csak olyanokat ismerek, akik hallottak efféléről, vagy olyanokat, akik magukról állították, hogy már sok száz évesek… de a születésüknél nem voltam ott.
  • Túl sok volt a csalódás, és mindegyik egyforma. Esélyt sem látok rá, hogy valaha máshogyan legyen. A Sors… mennyire útálom ezt a szót! Amikor kissrác voltam, azt képzeltem, hogy a sors olyan, mint a gúzsbakötés. Ma azt látom, hogy a nők egyformák, csak magukhoz akarnak láncolni, szívják a véremet, a Managerem, bár már a harmadik, mintha genetikai másolata lenne a korábbiaknak. A boldogságról beszél mindenki, ügetek utána, de még sosem találkoztunk. A fiam már 27 éves, és ő sem jutott révbe. A második volt feleségem pedig, aki a kislányom anyja csak a gyerektartásról tud beszélni, meg a felelősségről. Unom. Szabad akarok lenni.
  • Szabad vagy…. valamennyire. Persze lehetnél szabadabb is. Illetve érezhetnéd magad szabadabbnak.
  • Na, az ilyen dumák visznek sírba. Elegem van a megvilágosodásból, a reinkarnációból, meg az újjászületésből. Elegem van az összes spirituális teremtő módszerből is.
  • Túléled, vagy megéled. Ebből azért választhatsz. Ez szabadságodban áll.
  • A túlélésből már diplomám lehetne…hogy érted ezt a megélés dolgot?

Nos, valahogyan így zajlott az első beszélgetésem Tommal. Bár bevallom, nem Tom-nak hívják, de hát adjunk ennyit az inkognitónak. Lényegében mindene megvan, amiről mások áhítoznak. Nagyon híres, nagyon gazdag, meglehetősen kisportolt, egészséges, vannak barátai, és bármilyen barátnőt választhatna. Elmondása szerint az életét mégis csalódások sorozataként élte eddig. Egy évvel az első találkozásunk után egy paradicsomi szigeten látott vendégül. Azt mondta, így kívánja megünnepelni a huszadik beszélgetésünket. Sosem láttam még olyan buja növényzetet, olyan fehér homokot, és olyan kék vizet, mint nála. Sosem láttam még olyan féktelen, de ízléses luxust, mint az ő házában. A hacienda hálószobájából konkrétan be lehet lépni a csillámló vízbe. Tom ezt nem látja. Egyik reggel a kávémat hűtöttem a langyos szélben, üldögéltem a medence szélén, és átjárt az a fajta öröm, amit szerencsére nem lehet szavakba ölteni, de azt bizonyosan tudtam, hogy nem a környezet ajándékaként. Délután kaptam egy különleges koktélt, amit arrafelé szivárvány itókának hívnak, szabad fordításban, és bár én észre sem vettem, Tom szerint percekig bámultam a színpompás kristály pohárban felszolgált italt.

  • Mi történik? –kérdezte.
  • Nem tudom, de talán ez a megélés, amiről kérdeztél.

Tomtól ma kaptam E-mailt. Csak pár sort idézek belőle, és én is érzem, hogy a fordítás nem tükrözi a valóságot, de a lényeg talán átjut.

„ Hűűűűűűűűűűű! Nahááááááááááát! Köszönöm. Már értem, miért mondogattad, hogy nem lehet Róla beszélni, csak megtapasztalni. Már értem, hogy nem nagyképűség volt. Csak azért nem kérek bocsánatot, mert tudom, hogy tudod.”

Most bárki azt gondolhatná, jó dolgában nem tudott mit csinálni, de én azt vettem észre, hogy a megélés megtapasztalása egyáltalán nem függ egészségtől, párkapcsolattól, és anyagi helyzettől. Azt sem tudom, hogy pontosan mitől, és mikor következik be, és azt sem, hogy mitől függ a fenntartása. Az elégedetlenkedés, a minősítgetés, a kritika és a belenyugvás helyett, a vágy tüzének izzítása közelebb visz ahhoz, hogy az életet ne túléld, hanem megéld.