Barkó Judit
Barkó Judit
Magyar English

Álom?

  • Mennyibe kerül a viasz, vagy van készgyertya is?
  • Három tojás, vagy fél adag tej. Vigyen nyugodtan, az Uram egy egész ládányit öntött a héten.

Hazavittem a csomag gyertyát. Már majdnem készre főtt a leves, alig pislákolt a tűz. Marcika épp elmúlt hét esztendős, és úgy rendbe vágta a fát, mintha az a világ legegyszerűbb dolga lenne, azután az ölembe kuporodott, és kérte, hogy meséljek az internetről, a villanyról, az autókról, repülőkről, a közlekedésről, hűtőszekrényről, kávéházakról. Hatalmasra kerekedett a szeme, amikor próbáltam elmagyarázni, hogy régen, amikor az ő nagymamája fiatal lány volt, létezett egy kis készülék, és azzal tudtunk beszélni úgyis, hogy nem láttuk egymást. Azt sem nagyon tudta elhinni, hogy minden lakásban volt egy lapos dobozszerű szerkezet, amin mozogtak az emberek, hallottuk a hangjukat, és tudtuk, hogy a földön mi történik.

  • De az akkor is megtörtént, ha nem tudtatok volna róla, ugye?- kérdezte.
  • Hát... fölkészülhettünk hidegre, melegre, viharra, tőzsdei változásokra, áremelésekre, nevettünk, sírtunk a filmeken.
  • Ezt sehogy se értem. A vihar jött, az árak mentek...mindenhogyan. Ezt a pénz dolgot se értem. Mire volt jó a sok papír? Azt nem lehet megenni!
  • Jaj, te gyerek! Hagyjuk ezt, sehogyan se tudom elmagyarázni.
  • Mert Te sem érted, fogadjunk!

Aznap nálunk vacsorázott a közösség, ahogy minden harmadik csütörtökön. A gyerekek az egész napi játéktól, szaladgálástól és rosszalkodástól kipirultan pihegve ülték körül a kisasztalt. Ragyogtak az új gyertyák, és hatalmasakat kacagtunk a láng fényénél hirtelen kialakult bábjátékon. Magam sem tudom biztosan, de nagyjából 97 éves lehetek. Én vagyok a legidősebb, s ezért én emlékszem a legtovább. Nagyon vigyázok, hogy pontosan meséljek, hogy legalább az emlékeket továbbadjam. És valahogyan szeretném elmagyarázni, mitől van az, hogy bár az a sok minden létezett, mégsem tudom újrateremteni, mert akkoriban is csak használtam. Bárcsak megtanultam volna a fazekasságot, szövést, fonást, vagy bármit, ami most hasznos lenne. De úgy látom, újra felfedeznek mindent, ám eltűnt valami, amit elhatároztam, soha sem magyarázok el. Nem tudják felfogni az „enyém” szó jelentését.

Úgy ébredtem, hogy nem akartam ébredni. Túl valóságos volt az álom. Halkan, szinte osonva mentem a fürdőszobába, és igen: víz folyt a csapból, s a kávégép is azonnal bekapcsolt. Szinte sajgott még a kezem, ahogy az álomban karcoltam a betűket a falnaplómra.