2 ségbe esve keresett 1ség

Kyra engedélyével adom tovább E-mail váltásunkat.

(32 éves, marketinges, és minden vágya egy család, férj, gyerekek…)

„A hivatalos adatok! Mennyire fájdalmasak. Állítólag a szerelem két éven belül elmúlik. Biztosan. És a kémia is megváltozik. És nincs az a férfi, aki nem vágyódik más nőkre is a felesége mellett… csak olyan van, aki megállja a hűtlenséget. Más adatok szerint a visszatartott vágy, prosztata megbetegedést hoz. Mos komolyan, erre hogyan menjek férjhez? Pedig megkérte a kezem. Minden habos, én is imádom… de a statisztika… félek!”

Vajon a személységedből fakad, hogy már most nem bízol a leendő férjedben? Ennyire racionális vagy? Igazából Te egy pecsétes okmányra vágysz a Mindenhatótól,- mert néki talán hinnél, hogy az embered örökké veled lesz, s csak Rád vágyik majd. Láthatólag a saját vágyaidtól nem aggódsz… érdekes. Ennyire biztos vagy magadban?

„De mennyire tudlak utálni téged, Judit! Persze, nem aggódom magam miatt, azt majd megoldom… én leginkább a megaláztatástól félek, és a bizonytalanságtól. Ha elhagy, aki még el sem vett, ott maradok gyerekekkel, egyedül, és anyagi küszködéssel, mint annyian a környezetemben. Voltam jósnőnél is már!”

És megmondta a tutit? Azt, amit hallani akartál? És hiszel benne?

„Azt mondta, most úgy látszik, boldog házasság lesz. …MOST. De én örökre akarom!”

Mit akarsz örökre? Honnan tudod, hogy Te mit fogsz érezni pár év, hónap, hét múlva? Vagy holnap? Vagy pár perc múlva? Elvárod, hogy valaki felelősséget vállaljon a jövőbeni érzéseiért, miközben nem ismeri a jövőbeni tapasztalatait?

„Igen! Ígérje meg, és higgyem el, és tartsa be! Ezt akarom! Én… persze igazad van, nem tudom megígérni, de majd azt mondom…”

Éljen a hazugság alapú házasság!

„Írtam már, hogy útállak? Most mit csináljak? Félek!”

Beszélgettetek erről? Megosztottad vele, mitől tartasz?

„Még nem…”

……

„Beszéltünk. Egész éjjel, csak beszélgettünk. Azt mondta, Isten szent színe előtt esküt teszünk, s az esküt nem lehet visszavonni, megmásítani. Ő bízik magában, bennem, s a hitében. Most tudta meg, hogy én csak a kedvéért mennék templomba. Kiborult. Csalódott bennem. Időt kért… Gratulálok! Ennyit az őszinteségről! Kellet nekem Rád hallgatni!”

Én csak kérdeztem…

Most hogy vagy?

„Már megkönnyebbültem. Szakítottunk. Éreztem, hogy nem Ő a másik felem, de olyan szépen alakult.  Mondd, van olyan, hogy IGAZI?

...attól függ, mit értesz IGAZI alatt...

„És honnan lehet felismerni?”

Hogy Te hogyan tudod felismerni, nem tudhatom. Mércének, jó lehet, hogy nincs kételkedés Benned, s akkor nem is esel 2ségbe, épp az 1ség miatt…